December 10. Vészhelyzet!
Ma munka ügyben tevékenykedtem. Rosszabbnál, rosszabb ajánlatok érkeztek. Ha a paradicsom rabszolgaság rossz volt, a mai ajánlatok szörnyűeknek minősíthetőek.
Amúgy elvoltam. Egy ügyvéddel vívtam. A paradicsom rabszolgaságot veséztük ki. Abban egyet értettünk, hogy tisztességtelenek a feltételek, de minden másban cáfolnom kellett. Végül is kiderült nagy harcos! Nem adja fel! Érthető is, mivet Őt is Tomas-nak hívják. Majdnem úgy mint engem.
Ilyen ez a nap, gondoltam. Benne van az elcsesz! Ekkor már kezdett sötétedni, mikor is befutott a vészhívás! A Havenkantor jelezte, hogy Dusan kapitánynak elszabadult az izéje. Azon nyomban a hajóhoz siettem. Rongyokban lógott a vitorla. A rollfok letekeredett, és a vihar tépázta. Sok helyen elszakadt. Gondoltam is, majd adok neki másikat. De előbb le kell szenvedni ezt. Millio kötél rögzítette. Alig találtam, melyik, melyik. A fedélzeti ponyva olyan idétlenül lett lekötözve, hogy alig tudtam kioldani a köteleit. (Jaaaaa, ezt Én kötöttem ki) végül is nem volt bonyolult kikötni. Logikusan lett lecsomózva. Hosszas kínok árán elértem, hogy kezdhessem lehúzni a vitorlát, amit közben a tomboló vihar egyre próbált a vízbe fújni.
Küldetés teljesítve!
MISSION COMPLETTE!
Áldassék az Úr neve!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon